2011. december 20., kedd

Első fotók Angliából

Ahogy azt gondoltam, nem sok időm volt az első hónapokban az egyetem mellett fotózással vagy madarakkal foglalkozni, leginkább csak a városban fellelhető madarakat nézegettem szabad szemmel az egyetem és a kollégium közti útvonalon... Aztán nézegetve a birdingen a fórumot, olvastam, hogy Ádám (Tamás Ádám) dawlish warreni megfigyelésekről ír Angliából. Gondoltam megnézem merre található ez a Dawlish Warren, hátha nincs messze Exetertől, ahol az egyetem is van. Nagyon megörültem amikor kiderült, hogy csak tizenvalahány mérföld a távolság, vonattal 15-20 perc. Egyeztettünk Ádámmal (akinek ezúton is nagyon köszönöm a kinti helyekre vonatkozó tippeket és segítséget) és másnap hajnalban lebicikliztem a tengerhez, sajnos vasárnap lévén vonat nem volt olyan korán. Ez egy kisebb teljesítménytúrává nőtte ki magát, mivel a biciklim nyerge egyszerűen leesett a helyéről, teljesen szétszedte a rozsda, úgyhogy a két hátizsákkal a hátamon végig nem tudtam leülni.. 


Már útközben is találtam egy ígéretes helyet tele gulipánnal, kanalas és egyéb récékkel, meg rengeteg partfutóval és cankóval, de nem tudtam sokat nézelődni, mert időre kellett mennem. Aztán odaérve Dawlish Warrenbe gyors személyes ismerkedés után az óceán felé vettük az irányt egy kis tengerimadarazásra (későbbi hétvégéken pápaszemes récét is láttunk). Aztán a dagály közeledtével felkerestük a folyótorkolatnál található lest, ahol elég sok partimadárban lehet gyönyörködni. Fotózás szempontjából nem annyira szerencsés, a területre nem lehet bemenni csak a lesig, de későbbi látogatásaim alkalmával a part menti sziklákon azért el lehet kattintani egy-két képet, ha szerencséje van az embernek. 













2011. szeptember 20., kedd

Havasi partfutó (2011.09.20.)

Ma Bencével kilátogattunk a halászteleki-zátonyhoz, hátha szem és/vagy objektív elé kerül valami finomság.. Az idő nem volt túl kegyes hozzánk, hol esett, hol nem, és alig volt fény. Reggel 8 körül értünk ki a Dunához, ahol leginkább dankasirályok, szürke gémek, tőkés récék és sárgalábú sirályok ücsörögtek. Aztán a spektívbe nézve kiderült, hogy egy billegetőcankó és 4db. havasi partfutó is ott rohangál a többiek lába alatt. Ezek közül engem a partfutók érdekeltek leginkább, mivel egész jól bírják az emberi közelséget, nem sok ilyet láttak még. Úgyhogy cipő-zokni le, nadrág felhajt, és átkelve a Duna egy kis szakaszán már a zátonyon is voltam. Nagy élmény volt a madaraktól 2 méterre hasalva fotózni őket, és még ha az időjárás nem is volt a legjobb, azért születtek bemutatásra alkalmas képek.







2011. augusztus 31., szerda

Nyári makró (2011. nyár)

Osztálytársaimmal 2 napot töltöttünk egy őrbottyáni kis nyaralóban a nagy érettségi rohanás közepette. Amíg az ebéd a bográcsban várta, hogy ehető állapotba kerüljön, kisétáltam a közeli rétre valami fotóznivaló után nézni. Őket találtam:







Ezek után másnap otthon gubbasztottam a levendula mellett, az arra tévedő rovarokkal űztem el unalmamat.













2011. augusztus 23., kedd

2011.08.18.

Egy napra (ami nem sok, de ennyire volt idő) lementem Nagyiván térségébe fotózni, hátha találok valami megmaradt belvízfoltot, vagy tócsát. Nem igazán találtam ilyet, igaz, nem ismerem a környéket kellően. Azért figyeltem a délutáni mozgást egy kis vízfelületen, és hajnali fél 4-4 körül már a lesben voltam egy tekintélyes szúnyograjjal együtt. Ültem bent jó sok órát, de egy bíbicen és egy sárszalonkán kívül semmi sem tisztelt meg jelenlétével. Kikászálódva a sátorból pont egy karvaly húzott el felettem, messze volt, de azért készült róla kép, igaz, rendesen vágni kellett.








Baltikumi utazás (2011.06.28.-07.18.)

Túl az érettségiken és a középiskolán, 5-en osztálytársak elutaztunk egy majdnem három hetes hátizsákos túrára. Az első állomás Finnország volt (Turku) ide még repülővel érkeztünk, majd tovább vonattal Helsinkibe, onnan komppal Észtországba (Tallinn) majd busszal Lettországba (Riga+Kolka-fok). A következő állomás Litvánia volt (Vilnius) ezt követte Lengyelország (Bialystok, Bialowieza, az európai bölények egyik utolsó menedéke, a régi európai őserdő egyik utolsó megmaradt része, Varsó, Krakkó) Mindenhol 2-3-4 napot töltöttünk, ami pont elég volt arra, hogy felfedezzük a hely szépségeit. Hatalmas élmény volt, amit oldalakon keresztül írhatnék. Remélem még egyszer eljutok ebbe a térségbe. Persze nálam volt a fényképezőgép is, és ha ez az út nem is a madarakról és fotózásukról szólt, azért néhány szárnyasba belebotlottunk, íme:





















2011. augusztus 22., hétfő

Rozsdafarkú (2011.05.14.)

Miután 7.-én megkaptam a lessátramat, rögtön ki is szerettem volna próbálni "élesben", ezért elhatároztam, hogy rozsdafarkút szeretnék fotózni belőle. Ki is tettem egy ágat, mellette pedig egy kis tálcában lisztkukacok voltak. Nem telt el 5 perc, és rozsdafarkúpapa már a beszállón volt. Felzabálta az összes kukacot, majd vissza se jött többet. 







2011.04.21.

A képek Apaj térségében készültek.