Dawlish Warren, a megunhatatlan és megújuló (2012.04.27.)

Mielőtt nekifeszültem volna az egyetemi vizsgaidőszaknak és minden mókának, ami ezzel jár, tettem egy rövid látogatást, immár sokadszor, ebben a kis tengerparti falucskában. Valami újjal mindig lehet itt találkozni, rengeteg madárfaj fordul itt elő, és néha még meglepetésekbe is beleszalad az ember. (mondjuk a vörhenyes fecskéről pont lemaradtam...) Ha fényképezni nem is, nézelődni mindig akad lehetőség, és van is mit bőségesen. Az meg igazán csak hab a tortán, ha a memóriakártyára is kerül valami esztétikailag értékelhető a nap végére, szerencsére ez ezen a napon így is történt. A parti pityer természetesen most sem hagyott cserben, mégis a fő alany  ma "csak" a kanadai lúd volt, ami betelepített faj, de azért neki is két szárnya van és repül meg minden, úgyhogy én boldogan kattintgattam, miután minimális kúszás-mászás után elég közel férkőztem hozzájuk. Egy kicsit az eső is eleredt közben, de nem bántam, nem volt veszélyben a felszerelés, lehetett maradni. Ahogy minden alkalommal, most is jó volt hallgatni a tavaszi zsongást, érezni a szagokat, megtapasztalni azt a kellemes hangulatot, ami erre a kis félszigetre jellemző.