Turai vendégség

A téli szünetben végre hazamentem három hétre, és mindenképpen a kezembe szerettem volna venni a fényképezőgépet kicsit hosszabb időre is. Így nagyon megörültem, amikor lehetőségem nyílt Turára menni egy kis téli etetős fotózásra. Nagyon köszönöm a lehetőséget Szabó Endrének és Morvai Szilárdnak, nagy élmény volt az üveg mögül figyelni és dokumentálni az eseményeket!

Kicsivel napkelte után már a lesben gubbasztottam, (= fagyoskodtam) és vártam, hogy megkezdjék a madarak a napi rohamot. Nem telt el sok idő, pár perc múlva megérkeztek a széncinkék, és szép sorban hordták el a környező fákra felbontani a megszerzett napraforgómagot. Nincs is annál jobb érzés, mint amikor mást nem hall az ember, csak a madarak szárnyának halk suhogását a les körül, és várja, hogy vajon milyen kis szépség fog beszállni elé. Nos, természetesen a kis szépségek 80%-ban cinegék (szén, kék, barát) és mezei verebek voltak, de azért időnként benézett két szajkó is. Mint mindig, most is nagyon gyanakvóak voltak, a legkisebb kattanásra, moccanásra felkapják a fejüket, gyakran odébb is állnak. Rajtuk kívül még a fakopáncsok voltak aktívak, volt, hogy egyszerre 3 nagy fakopáncs is a les előtt időzött. Meglepetésemre beszállt egy közép fakopáncs is, de rögtön az etetőbe ült, majd miután jól teletömte magát, elegánsan távozott.. Nagyon örültem, amikor megjelent egy meggyvágó az etetőn, nagyon szép madárka, ráadásul viszonylag nyugodtan ücsörgött a beszállóágon, így egy-két felvételt tudtam róla készíteni. 

Összességében nagyon jó kis nap volt azzal az apró szépséghibával, hogy a várt egerészölyvek csak a szomszédos fán pihentek, nem akartak lehuppanni a kiszemelt helyre a húsért, ami pedig kizárólag nekik lett kikészítve.