2011. augusztus 21., vasárnap

2010-2011 téli madáretető

Nagy határozottan azon voltam a legutóbbi télen, hogy odacsalogassam a környék énekeseit egy kis napraforgómaggal és egyebekkel az etetőre. Idén a szomszéd elhagyatott telken kísérleteztem. Kicsit megtisztítottam egy kis területet a gaztól (később mondjuk úgyis mindent elfektetett a hó) és felállítottam egy lessátorszerű képződményt is, íme:





Mint az a legutolsó képen is látható, az etető egy osb lap, ami 4 földbe vert lábon támaszkodik. Nem egy bonyolult darab.. Namármost az történt, hogy a sátor nem bírta a legkisebb hó jelentette terhelést sem = összedőlt, úgyhogy szépen összepakoltam, és behúzódtam a saját kertünkbe egy kisebb fenyőcsoport alá. Innen a kerítéslyukakon keresztül tökéletes rálátásom volt az etetőn történtekre. Annak rendje és módja szerint beálcáztam magam, és a télen sok napon keresztül tudtam fotózni az etetőm vendégeit (barát, kék, szén, fenyvescinege, erdei pinty, fenyőpinty, szajkó, feketerigó, tengelic, vörösbegy, tengelic, balkáni gerle) Az őszapókról, meggyvágókról, hegyi fakuszról, nagy fakopáncsról, csízről és a karvalyról nem született értékelhető kép, nem szálltak le. (Illetve ha nem voltam kint, akkor persze igen) A történet teljességéhez hozzátartozik, hogy miután vége lett az etetős szezonnak 
egy kedves idegen privatizálta az álcahálómat. Nem igazán tudom felfogni, hogy az neki mire kell, de tény, hogy bejött a szomszéd üres telekre, majd angolosan távozott a hálóval. Legközelebb nem szabad semmit kint hagyni..





A szajkó nagyon óvatos volt, de én legalább annyira türelmes.

















Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése